Levelek

Johann Wolfgang Goethe levele Johann Gottfried Herdernek Constantin herceg tanítása ügyében, 1791 körül

Die Herzogin hat dir wegen dem Unterricht in der Lateinischen Sprache, den man nun dem Prinzen geben könnte, gesprochen. Ehe du es mit Schäfern einrichtest, versäume nicht mit Riedel deshalb zu sprechen. Es will doch jeder gern von dem, was in seinem Departement vorgeht, unterrichtet und bei einer Veränderung, wo nicht um Rath gefragt, doch begrüßt sein.

Mache dem Kleinen einen Besuch und leite die Sache ein. Verzeih daß ich dir dies angebe. Ich thue es, um Mißverständnissen vorzubeugen. Vale.

Johann Wolfgang Goethe levele Johann Friedrich Reichardtnak optikai vizsgálódásairól (MTAK 115/23)

Meine bekannte Schreibescheue hat diese Zeit her so mancherley Entschuldigungen gefunden daß meine Freunde wenig von mir gehört haben, ich ermanne mich heute um auf Ihren Brief zu antworten. Ich freue mich Sie hier zu sehen, und wenn ich Ihnen gleich kein Quartier anbieten kann (der Schweizer Meyer, dessen Sie Sich aus Venedig erinnern bewohnt meinen obern Stock) so sollen Sie doch übrigens auf das freundlichste empfangen seyn; ich hoffe Zeit genug zu finden die wichtigen Angelegenheiten der fünf Sinne mit Ihnen abzuhandeln.
Mein Optisches Wesen und Treiben empfehle ich Ihrer fortdauernden Aufmerksamkeit es freut mich wenn Sie die Art der Behandlung mehr als die Sache ergötzt hat. Sie werden in der Folge noch wunderbare Dinge zu sehen kriegen, und wenn ich mich nicht sehr irre so wird die Neutonische Hypothese von diverser Refrangibilität der Lichtstrahlen, von ihrer Spaltung in sieben, oder Gott weiß wie viel, bunte einfache Strahlen wie eine alte Mauer zusammen fallen, wenn ich nur erst ihr Fundament werde untergraben haben. Denn einer so wohlvertheidigten Vestung ist blos durch miniren anzukommen. Ich werde Versuch an Versuch stellen und die Theorie nicht eher vortragen biß sie jeder aus den Versuchen selbst nehmen kann und muß.
Lassen Sie uns die Akustik gemeinsam angreifen! Diese großen Gegenstände müssen von mehreren aber zu gleicher Zeit bearbeitet werden wenn die Wissenschaft fortrücken soll. Ich kann mich nicht genug auf die Chymie und auf den chymischen Theil der Naturlehre berufen. Eine Wissenschaft kann nie das Besitzthum eines einzigen werden und wenn sie es eine Zeitlang wird, so schadet auch ein solcher außerordentlich Mensch indem er nutzt, oft beydes in gleichem Maaße. Ich muß nur langsam gehn aber ich freue mich schon sehr über die Theilnahme, die thätige nämlich, die ich von allen Seiten bemerke. Besonders hat das Alter unter vielen Nachtheilen den Vortheil daß es nun Jugend hinter sich sieht, die zum neuen Lust hat. Gewiß es war mit eine Absicht als ich die Kärtchen zum Vortrag wählte diese sinnlichen Eindrücke unter die Kinder zu verbreiten, ich hoffe in einigen Jahren soll das alles anders aussehen. Lassen Sie uns conferiren und jeden von seiner Seite arbeiten, ich habe mich schon mit einem Mahler und Mathematiker innig associirt und hoffe bald für die übrigen Fächer auch nahe und reine Verbindungen. Leben Sie wohl und grüßen die Ihrigen. Schreiben Sie mir wenn Sie kommen.

W. d. 17. Nov. 1791.

G.

Írástól való közismert húzódozásom ezidőtájt annyiféle igazolást nyert, hogy barátaim keveset hallottak rólam; ma azonban összeszedem magamat, hogy válaszoljak az Ön levelére. Örülök, ha itt láthatom Önt, és ha szállást nem adhatok is (a svájci Meyer, akire Ön Velencéből emlékszik, lakik nálam az emeleten), egyéb tekintetben a legbarátibb fogadtatásra számíthat; remélem, szakíthatok elegendő időt, hogy megtárgyalhassam Önnel az öt érzéket illető legfontosabb szempontokat.
Optikai szemlélődésemet és kutatásaimat ajánlom az Ön tartós figyelmébe; örülök, ha a feldolgozás módja még magánál a tárgynál is jobban tetszett Önnek. Ön az elkövetkezendőkben még csodálatos dolgoknak lesz szemtanúja, és ha nem tévedek szerfölött, úgy a Neuton- [Newton-] féle hipotézis a fénysugarak eltérő refrakciójáról [fénytöréséről], szétválásukról hét vagy az Isten tudja, hány színes homogén sugárrá, ódon falként fog összeroskadni, mihelyt aláástam az alapját. Mert egy ilyen jól védelmezett erődítmény csakis aláaknázás révén vehető be. Kísérletet kísérlet után fogok véghezvinni, és addig nem bocsátom közre az elméletet, míg magukból a kísérletekből bárki be nem láthatja, és nem kell, hogy belássa annak igaz voltát.
Tegye lehetővé számomra, hogy az akusztikának közösen vágjunk neki! E nagy területeket többeknek kell egyidejűleg feldolgozniuk, ha azt akarjuk, hogy előrehaladjon a tudomány. Nem hivatkozhatom elégszer a kémiára és a természettan kémiai részére. Egyetlen tudomány sem lehet egy-egy kutató kizárólagos tulajdona, és ha ideig-óráig mégis az lesz, úgy egy mégannyira rendkívüli képességű ember is egyszerre árt és használ, gyakran okozva mindkettőt azonos mértékben. Csak lassan haladhatok, de már most örülök a részvételnek, a tevőlegesnek tudniillik, melyet már most észlelek minden részről. Az öregségnek sok hátránya mellett megvan az a különleges előnye, hogy olyan ifjúság áll mögötte mostanság, mely bírja szusszal az újdonságokat. Kétségkívül olyan szándékkal választottam a lapocskákat közrebocsátásra, hogy ezek az érzéki benyomások eljussanak a gyermekekhez; remélem, néhány év múlva már mindez egészen másképp fog festeni. Kérem Önt, folyamatosan konzultáljunk, és ki-ki végezze a maga részéről a munkáját; én már gyümölcsözően társultam egy festővel és egy matematikussal, és reménykedem, hogy a többi tudományágban is közeli és tárgyszerű kapcsolatokat létesítek. Sok szerencsét, és adja át üdvözletemet az Önhöz tartozóknak.
Írjon nekem, ha jön.
W[eimar], 1791. nov. 17.
G.

(fordította: Márton László)

Christiane Goethe-Vulpius levele a család barátjának, Dr. med. Nikolaus Meyer brémai orvosnak, Weimar, 1804. július 4. – idegen kéz írása, autográf aláírás

Lieber Freund,
Daß Sie nicht schreiben ist wohl nichts Anderes Schuld, als weil Sie mit Ihrem Bade beschäftigt sind, sonst würden Sie gewiß mir oder dem Geh. Rath einige Zeilen geschrieben haben. Der Geh. Rath ist von jetzt in Jena und hat mir so eben aufgetragen mich nach der Ursache Ihres Schweigens zu erkundigen.

Neues ist nichts in Weimar, als daß wir Alle der Ankunft unseres Erbprinzen entgegen sehen. Sobald der Geh. Rath von Jena zurückkommt, welches in einigen Tagen geschieht, gehe ich wieder auf etliche Wochen nach Lauchstadt1 und werde da das Tanz- sowohl als das Wasserbad gebrauchen. Die große Tanzlust will sich bey mir immer noch nicht verlieren. Morgen gehe ich wieder nach dem berühmten Heimrig, welches ehemals, wie Sie hier waren, beym Hofjäger ausgerichtet wurde und an das Sie sich gewiß immer noch mit Freuden erinnern werden, besonders an Treuters Elisabeth.

Auch war ich letzthin in Jena und da hat mir Madame und Dem. Müller viele Empfehlungen an Sie aufgetragen.

Nächstens werden Sie auch einen großen Brief von August. erhalten. Von demselben muß ich Ihnen nur schreiben, daß wenn er Heimrig tanzt, jedermann sagt, er mit derselben unnachahmlichen Grazie tanze als der Herr Doctor Meyer.

Auch hat mir der Herr Geh. Rath aufgetragen Sie um die Rechnung, was er Ihnen schuldig ist, zu bitten, so wie ich Sie zu gleich ersuche die bestellten 50 Pfd. Butter nicht zu vergessen, wenn ich sie auch etwas später erhalten sollte, indem solche bey jetziger Jahreszeit wohl nicht gut zu transportiren ist. Schreiben Sie mir doch, ob ich nicht für dieses Jahr eine Sendung von Ihnen erhalten kann. Leben Sie recht wohl und denken zuweilen an Ihre Freundin Christiana Vulpius.
Weimar am 4. July 1804.

A levél nyomtatásban jelent itt meg (gótbetűs): Freundschaftliche Briefe von Goethe und seiner Frau an Nicolaus Meyer. Aus den Jahren 1800 bis 1831. Leipzig, 1856.

MEGJEGYZÉSEK:

Christiane Vulpius (1765–1816) Goethe élettársa, 1806-tól felesége. A költő 1788-ban, itáliai útjáról hazatérve ismerkedett meg a 23 éves Christianéval.

Nikolaus Meyer (1775–1855): brémai orvos, író, Goethe barátja. 1793 és 1800 között Jénában és Kielben tanult orvostudományt. Doktori dolgozatát Prodromus anatomiae murium címmel írta. Meyer 1799/1800-ban többször is Goethééknél lakott Weimarban, így jól ismerte Christianét és Augustot is. Később számos levelet váltott a Goethe-család valamennyi tagjával. Goethével és Vulpiusszal folytatott levelezése német nyelven nyomtatásban is olvasható.

Bad Lauchstädt fürdőjéről híres település Szász-Anhalt tartományban. Christiane Vulpius bizalmas viszonyt ápolt Dr. Meyerrel, neki beszélt először rejtélyes, súlyos testi problémákat okozó betegségéről. Meyer fájdalmai enyhítésére a rendszeres testmozgás mellett fürdőterápiákat javasolt. Vulpius megfogadta tanácsát, Lauchstädtben többször járt, Goethe társaságában is.

Heimrig, másképp Heimbürgergericht: a Heimrig-kő jogalkotási helyszín volt Weimarban, később évente megrendezésre kerülő ünnepség neve.

Johann Wilhelm Sigmund Treuter (1744–1803): Goethe szomszédja, „Kammer-Kalkulator” (kb. kamarai számláló). Elisabeth a felesége vagy a lánya lehetett, volt egy orvos fia is. 1817-ben, hogy bővítse birtokát, Goethe megvásárolta a Treuter-család kertjének egy részét. Ezzel a birtokába került az Ackerwand nevezetű utcában található pavilon is, itt tárolta később ásványgyűjteményét.
Julius August Walther von Goethe (1789–1830): Christiane Vulpius és Goethe fia. Öt gyermekük közül egyedül ő élte meg a felnőttkort. Kamarai tanácsosként többnyire miniszter apját helyettesítette ünnepi eseményeken, középítkezéseket felügyelt, és ő tartotta rendben apja érem- és ásványgyűjteményét is.

(A levél átírását és a jegyzeteket készítette: Adamik Lajos)

Alexander von Humboldt levele (feltehetően kiadójának, Cottának) emlékiratai készítésének késedelméről Berlinbe való költözése miatt. (MTAK 116/11)

Wenn ich zum letzten Male reuig und beschämt vor Ihnen erscheine, so ist es, um Sie dringend zu bitten, mir nicht zu zürnen. Als ich Ihren freundlichen Brief vom 24 Nov erhielt, habe ich mich sogleich an die Arbeit gemacht. Die Übersiedlung von Potsdam nach Berlin mit einer Unzahl kosmischer! Bücher hat (am 1 Dec) einige Unterbrechung veranlaßt, aber 3-4 Blätter zum geschriebenen Manuscript, die an bestimmte Orte einzuschalten sind, liegen fertig und in wenigen Tagen sollen Sie das ganze haben. Ich habe natürlich mich nur bemüht, wie es noch nie gedruckt geschehen ist, die Zeitgeschehen // meiner früheren Lebensjahre // anzuführen, welche zu meinen wichtigeren Werken mich angeregt haben. Ich beschränke mich auf Tatsachen und lasse natürlich, die etwas heidnische Vergötterung, das viel zu hochfärbige Lob, unangetastet. Haben Sie, verehrter Mann, die Gewogenheit, mir erst dann zu antworten, wenn ich die lange Schuld ganz abgetragen, in wenigen Tagen. Mit der ausgezeichneten Hochachtung
Euer Wohl
gehorsamster

A. v. Humboldt
Berlin, den 7 Dec 1852

Ha utoljára jelentkezem Önnél bűnbánóan és megszégyenülten, azért teszem, hogy sürgősen arra kérjem, ne haragudjon rám. Mikor megkaptam novemberi 24-i szíves levelét, nyomban munkához láttam. habár a költözés Potsdamból Berlinbe számtalan kozmikus! könyvvel (december 1-én) némi kieséssel járt, így is elkészült 3-4 sűrűn teleírt oldal, amely a megfelelő helyekre lesz beillesztendő, és néhány nap múlva az egész megérkezik Önhöz. Természetesen igyekeztem, amint az nyomtatásban korábban még soha nem történt meg, korábbi életéveim azon korszakait bemutatni, amelyek fontosabb műveimre ösztönöztek. Tényekre szorítkozom, és a kissé pogány bálványozást, a túl élénk színű dicséretet természetesen figyelmen kívül hagyom. Legyen olyan jó, tisztelt uram, és csak akkor válaszoljon, ha hosszú tartozásomat egészen törlesztettem, néhány napon belül. Kitüntető nagyrabecsüléssel

Legalázatosabb szolgája

A. v. Humboldt
Berlin, 1852. dec. 7-én

(Az átírást és a fordítást készítette: Adamik Lajos)

Wilhelm von Humboldt levele Carl Friedrich von Jasmundnak, a wittembergi járás vezetőjének (MTAK 116/12). A levél nem Wilhelm von Humboldt saját kezű írása, valószínűleg titkára írta. Csak az aláírás autentikus.

Nur die wohlwollende Güte, von der Ew. Hochwohlgebohren mir oft Beweise gegeben haben, macht mich so dreist, Ihnen mit einer Bitte etwas sonderbarer Art beschwerlich zu fallen. Sie werden aus der Anlage sehen, daß ein Arzt, der sich sehr viel mit Naturgeschichte beschäftigt, und darin nicht gewöhnliche Kenntnisse besitzt, wünscht einen frischgetöteten Biber zu erhalten, und da ich ihm gern gefällig werden möchte, so ist mir eingefallen, daß vielleicht Ew. Hochwohlgebohren die Geneigtheit haben, würden geeigneter Person den Auftrag zu geben, ein solches Thier zu verschaffen. Die Erstattung der Kosten würde durch meine Hände gehen, ob Ew. Hochwohlgebohren wäre wohl so gütig, mich sogleich zu benachrichtigen, ob es gelungen wäre, eines solchen Thiers habhaft zu werden. Ich würde Ew. Hochwohlgebohren für die Bemühung ungemein verpflichtet sein.

Erlauben mir Ew. Hochwohlgeboren zugleich, Ihnen die Versicherung meiner ausgezeichnetsten Hochachtung zu erneuern.

Humboldt
Tegel bei Berlin, den 18. Julius 1826

Nagyságod már sokszor bizonyságát adta készséges jóindulatának irántam, és csak ez tesz olyan merésszé, hogy egy kissé különös kéréssel terheljen Nagyságodat. Mint soraimból látni fogja, egy orvos, aki nagyon sokat foglalkozik természettörténettel, és nem mindennapi ismeretekkel rendelkezik benne, egy frissen leölt hódhoz szeretne hozzájutni, és mivel szívességet szeretnék tenni neki, eszembe jutott, hogy Nagyságod talán hajlandó volna a megfelelő személyt megbízni a feladattal, hogy szerezzen neki egy ilyet. A költségek megtérítése általam történne, amint Nagyságod volna olyan jó, és azonnal értesítene, hogy sikerült-e szert tenni egy ilyen jószágra. Nagyságod fáradozása rendkívül lekötelezne.

Egyúttal engedje meg Nagyságod, hogy újfent biztosítsam kitüntető nagyrabecsülésemről.

Humboldt
Berlin/Tegelben, 1826. július 18-án

(Az átírást és a fordítást készítette: Adamik Lajos)