KÉPZŐMŰVÉSZET

Goethe kora egyik leggyakrabban megörökített alkotója volt. Már életében is rendkívül népszerűek voltak a róla készült és vele kapcsolatba hozható ábrázolások, halála után pedig valóságos kultusz övezte. A Goethe-gyűjteménynek is jelentős hányadát tették ki a képzőművészeti alkotások, amelyekről a legrészletesebb ismertetést az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény katalógusában találjuk. A kiadványt Heller Ágost főkönyvtárnok az adományozóval, Dr. Elischer Gyulával szoros együttműködésben állította össze. A katalógus hat főcsoportba sorolja a gyűjtemény dokumentumait és tárgyait, közülük három („3. Arczképek; 4. Képek; 5. Emlékérmek”) képzőművészeti vonatkozású. Hasonlóan az írott anyaghoz, e művek is a gyűjtő mélyreható tájékozottságról tanúskodnak.

A képeket, árnyképeket és szobrokat egyaránt tartalmazó arcképek kategóriában eredetileg 233 Goethe-ábrázolás kapott helyet. E portrékollekció volt az Elischer-gyűjtemény egyik legértékesebb része. Többségük Goethe életében vagy halála után készült képek, tárgyak, esetleg kultusztárgyak másolata, különböző technikával készült reprodukciója. Közülük mindössze két árnyékrajz „unicum”, azaz egyedi darab. Az egyik a katalógus tanúsága szerint 1765 körül készülhetett, és a gyermekkorból éppen felserdült Goethét ábrázolja a kordivatnak megfelelően copfba kötött hajjal, míg a másik kép 1776 táján keletkezett. Hermann Rollett osztrák művészettörténész 1883-ban jelentette meg nyomtatásban Goethe 110 árnyképéből álló katalógusát (Die Goethe-Bildnisse biographisch-kunstgeschichtlich dargestellt, Wien, 1883), amelyhez három képet vett át Elischertől, akit „lelkes és tekintélyes Goethe-tisztelő”-nek nevezett, és Friedrich Zarncke (1825–1890) mellett a legfontosabb Goethe-portrégyűjtőnek tartott. Mára mindössze 19 Goethe-ábrázolás maradt fenn ebből a képcsoportból, közülük hat árnykép.

Ugyancsak ebben a kategóriában kerül felsorolása Goethe kortársainak 157 darabból álló arcképgyűjteménye, mely a költő életében fontos szerepet játszó személyekről készült portrékat tartalmaz: családtagokról, barátokról és szerelmekről, művész- és tudóstársakról, munkatársakról, a weimari nagyhercegi család tagjairól, jelentős kortárs személyiségekről. Külön csoportot alkottak a Goethe-művekhez készített rézmetszetek, litográfiák és fotográfiák, valamint a Goethe életéhez kötődő helyek ábrázolásai, összesen mintegy 675 kép. Utóbbiak között szintén volt egy unikális darab, amely a frankfurti Goethe-ház udvarát ábrázolta, ez a kép azonban mára ugyancsak elkallódott.

Hasonlóan más képi ábrázolásokhoz, a 19. században rendkívül népszerűek voltak a Goethéről készült szobrok és büsztök, valamint ezek gipsz- és porcelánmásolatai. Arisztokraták és jómódú polgárok egyaránt szívesen gyűjtötték e tárgyakat és díszítették velük otthonaikat, mintegy műveltségük és művészetszeretetük reprezentálásaként. A Goethe-szobáról a 20. század elején készült fotók alapján úgy becsüljük, hogy nagyjából 17 szobor kapott helyet a kiállításon (a katalógus ezt a tárgycsoportot nem írja le pontosan). Mára a szobroknak alig fele maradt meg. A leginkább különleges köztük az a kisméretű antikizáló büszt, amely az ifjú Goethét Apollóként ábrázolja. A költészet istenével való azonosságát vállára omló haja és a vállán színházi maszkot ábrázoló csattal összefogott khitón teszi egyértelművé. A költő istenként való ábrázolása azért különleges, mert nem volt hagyománya, és folytatása sem lett. Carl Johann Steinhäusen (1813–1879) ugyan szintén Apolló alakjában jeleníti meg Goethét, ám az isten egyik antik szobortípusának megfelelően ülő helyzetben lanton játszva. Christian Friedrich Tieck híres büsztje az érett Goethét ábrázolja, és szintén a már idősödő költő arcvonásait ismerhetjük fel Christian Daniel Rauch (1777–1857) Goethe-büsztjén, amelynek másolata egykor a Goethe-szoba keleti falát ékesítette. Két egészalakos szobor az élete alkonyán járó költőt ábrázolja kabátban, a kisebb méretű Carl Wolgast (1804–1861) szobrának másolata, míg a nagyobb, terrakotta alak Rauch munkája nyomán készült. Ez utóbbi mű magának Goethének a tetszését is elnyerte: az 1828-ban Weimarban készült, a költőt házikabátban ábrázoló szobor állítólag minden más műnél autentikusabban örökíti meg az idős Goethét.

Elischer Boldizsár gyűjteményével 22 Goethéhez köthető emlékérem került az Goethe-szobába. A későbbiekben bővült az éremkollekció, amelynek 33 darabja egy üvegezett fadobozban kapott helyet. Közülük több érme is a nyitrai születésű Stefan Schwartz (1851–1924) munkája, köztük a Bécsi Nőegylet kérésére Schiller születésének 100. évfordulójára készített emlékmedalion. Az osztrák Franz Stiasny (1881–1941) is bronzból öntötte ki négyszögletes formájú Goethe-plakettjét. Különleges darab a Goethe és Schiller weimari kettős szobrát ábrázoló, 1857-ben készült 41 mm átmérőjű bronz érme. Sebald és Drentwett augsburgi éremkészítők közös alkotásának hátoldalán a költőpáros, elülső oldalán pedig Carl August, magyar nevén Károly Ágost szász-weimar-eisenachi nagyhercege látható.

A gyűjtemény képzőművészeti kollekciójának kiemelt jelentőségű darabjai az írónak tulajdonított három kézirajz. A legkorábbi, a Weimari út című 1776–1777 táján készült, és Elischer egy lipcsei műgyűjtő–műkereskedőtől, Wilhelm Eduard Drugulintól (1822–1879) vásárolta meg. A grafitrajz, egy folyóparti ház vázlatos ábrázolása, mára erősen megkopott.

Az időrendben következő rajz minden bizonnyal Goethe itáliai útja során keletkezett. A tizenkét (396–408-ig számozott) kis szénrajzot egy lapon ábrázoló művet az idő túlságosan kikezdte ahhoz, hogy fákon és a 400-as számot viselő képen ábrázolt viadukton kívül mást is egyértelműen beazonosíthassunk rajta.

A harmadik rajz Az Eger melletti Kammerberg címet viseli. Egy hegyoldalt ábrázol, melynek tetején kanyargó út vezet fel egy kilátóhoz hasonlító épülethez. Az út mellett jobbra kisebb kőfejtés látható három dolgozó férfival. A jobb alsó negyedet az a kráterszerű kőfejtő tölti ki, melynek törés- illetve rétegvonalai Goethe figyelmét a hegyre vonhatták. Ez a tusrajz a csehországi Eger közelében fekvő Kammerberg, másképp Kammerbühl nevű dombot (ma: Komorní Hůrka) ábrázolja északkeleti oldaláról. A geológia iránt intenzíven érdeklődő Goethe tizenkilencszer járt itt, a rajz 1808-ban, első látogatása során készült.

Ugyanez a témája a gyűjteményben is megtalálható Az Eger melletti Kammerberg című tanulmányának, valamint a Napi és éves füzetekben készült egyes feljegyzéseinek. A rajzon olvashatjuk Gustav Schueler jénai bányatanácsos kézjegyét és a rajz eredetiségét igazoló sorait. Az ő tulajdonából került a darab az Elischer-gyűjteménybe, hasonlóan a gránitról írt autográfhoz.

Christian Daniel Rauch Goethe-büsztje, porcelán, sokszorosított példány (MTAK)

Christian Daniel Rauch Goethe-büsztje, porcelán, sokszorosított példány (MTAK)

Christian Daniel Rauch: Goethe házikabátban, Weimar, 1828 (MTAK)

A mű magának Goethének tetszését is elnyerte: az 1828-ban Weimarban készült, a költőt házikabátban ábrázoló szobor állítólag minden más műnél autentikusabban örökíti meg az idős Goethét.

Goethe mint Apolló (MTAK Kézirattár)

A büsztök közül a leginkább különleges ez a kisméretű antikizáló büszt, amely az ifjú Goethét a költészet isteneként ábrázolja. A költő istenként való ábrázolásának korábban nem volt hagyománya.

Hermann Rollett, Die Goethe-Bildnisse biographisch-kunstgeschichtlich dargestellt, Wien, Braumüller, 1883 (MTAK 397.896)

Hermann Rollett osztrák művészettörténész 1883-ban jelentette meg nyomtatásban Goethe 110 árnyképéből álló katalógusát, amelyhez három képet vett át Elischertől, akit „lelkes és tekintélyes Goethe-tisztelő”-nek nevezett, és Friedrich Zarncke (1825–1890) mellett a legfontosabb Goethe-portrégyűjtőnek tartott. Mára mindössze 19 Goethe-ábrázolás maradt fenn ebből a képcsoportból, közülük hat árnykép.

Hermann Rollett, Die Goethe-Bildnisse biographisch-kunstgeschichtlich dargestellt, Wien, Braumüller, 1883 (MTAK 397.896)

Hermann Rollett osztrák művészettörténész 1883-ban jelentette meg nyomtatásban Goethe 110 árnyképéből álló katalógusát, amelyhez három képet vett át Elischertől, akit „lelkes és tekintélyes Goethe-tisztelő”-nek nevezett, és Friedrich Zarncke (1825–1890) mellet a legfontosabb Goethe-portrégyűjtőnek tartott. Mára mindössze 19 Goethe-ábrázolás maradt fenn ebből a képcsoportból, közülük hat árnykép.

Katharina Elisabeth Goethe-Textorról készült mellkép „Goethe’s Mother” felirattal, C. Funke metszete (MTAK 118/19)

Mellkép Károly Ágost szász-weimari nagyhercegről „Carl August, Grossherzog zu Sachsen Weimar und Eisenach” felirattal, F. Müller metszete (MTAK 117/79)

Árnyékrajz, Goethe körülbelül 14. életévében, a gyűjtemény unikális darabja (MTAK 117/1)

Johann Wolfgang Goethe, Weimari út, é. n. (valószínűleg 1776–1777 táján készült), ceruzarajz (MTAK 115/40)

Johann Wolfgang Goethe, ceruzarajzok (MTAK 115/38)

A rajz minden bizonnyal Goethe itáliai útja során keletkezett. A tizenkét (396–408-ig számozott) kis szénrajzot egy lapon ábrázoló művet az idő túlságosan kikezdte ahhoz, hogy fákon és a 400-as számot viselő képen ábrázolt viadukton kívül mást is egyértelműen beazonosíthassunk rajta.

Goethe-plaketteket és érmeket tartalmazó üvegezett fadoboz (MTAK Kézirattár)

Franz Stiasny Goethe-plakettje (MTAK Kézirattár)

Az osztrák Franz Stiasny (1881–1941) is bronzból öntötte ki négyszögletes formájú Goethe-plakettjét.

Angyalfejecske, pasztellkép Oesertől, Lipcse (MTAK Kézirattár)

Adam Friedrich Oeser (1717–1799), német festő, Goethe rajztanára Lipcsében

Scroll Up