EMLÉKTÁRGYAK

A karlsbadi ásványgyűjtemény

Az Elischer Boldizsár Goethe-gyűjteményének Heller Ágost-féle katalógusában a fő tárgycsoportok után az egyéb elhelyezett dolgok között szerepel: „a karlsbadi ásványgyűjtemény 4 skatulyában”. Erről a gyűjteményről sokáig semmi részletet nem tudhattunk, pedig nyilvánvalóan jelentőséggel bírt, ha a szakavatott gyűjtő kollekciójának része lett.

Goethét ifjú kora óta intenzíven foglalkoztatták a természettudományok. Sok időt töltött a természetben, megfigyeléseinek többségét a szabad ég alatt végezte. Az ásványtan és geológia 1780-tól vonzotta, és majd egész életén át foglalkoztatta: 50 évvel később közel 18 000 darabból álló saját kőzet- és ásványgyűjteménye volt, amelyhez vésett drágakő-, gemmagyűjtemény is tartozott. Mindennemű fosszília érdekelte – az ő korában a fosszília nem egy földtörténeti múltban megkövesedett állat- vagy növénymaradványt jelölt, hanem minden föld alól kiásott tárgyat –, a részben személyesen gyűjtött, részben pedig az ajándékba kapott kőzeteket és ásványokat maga rendszerezte és katalogizálta. A kőzetképződést éppoly dinamikus jelenségnek tekintette, mint az új fajok létrejöttét.

Mindezek ismeretében feltételezhetnénk, hogy akár ez a bizonyos „karlsbadi ásványgyűjtemény” is lehetne saját összeállítása, de nem az.

Az ásványgyűjteményt egyrészt E. Hlawacek Goethe in Karlsbad című műve írja le, amely a Goethe-gyűjteményben két kiadásban is megvan. Eszerint Goethe 1785 és 1820 között betegségét kezelendő 13 alkalommal kúrálta magát Karlsbadban. Goethe valahol így ír a fürdővárosról: „Csupán három hely van a világon, ahol szívesen élnék: Weimar, Róma és Karlsbad.” („Auf der Welt gibt es nur drei Orte, an denen ich leben möchte: Weimar, Rom und Karlsbad.”)

A 18–19. században divat volt a különleges kőzetek és ásványok gyűjtése, számos magánkollekció jött ekkor létre. Ezek sorába illeszkedik az úgynevezett „karlsbadi ásványgyűjtemény”. Goethe Karlsbadban (Karlovy Vary) barátságba került a drágakővésnök Joseph Müllerrel (1727–1817), aki helyi mintákból összeállított egy 100 darabból álló ásványgyűjteményt, mely kedvelt szuvenírré vált a város fürdővendégei körében. Goethe karlsbadi tartózkodásai idején több közös geológiai tanulmánykirándulást is tett a környéken Müllerrel, aki aztán gyűjteménye leírására és rendszerezésére kérte őt. A Karlsbad környéki hegyek megismerésére létrehozott gyűjtemény, Goethe leírásaival és magyarázataival című katalógus 1807-ben jelent meg (Sammlung zur Kenntnis der Gebirge von und um Karlsbad angezeigt und erläutert). Miután Müller 1817-ben meghalt, David Knoll karlsbadi kereskedőhöz került az anyag, aki 50 csiszolt kővel kibővítette azt. Goethe 1832-ben, halálának évében ehhez a kollekcióhoz is előszót és katalógust készített (David Knollsche Sammlung von Sprudelsteinen, roh oder geschliffen, angezeigt und eingeführt 1832).

Vagyis: előbb Joseph Müller karlsbadi drágakővésnök állított össze egy 100 darabos ásványgyűjteményt, majd David Knoll karlsbadi kereskedő egy 50 darabosat. Goethe mindegyikhez írt előszót és katalógust – a Müller-féléhez 1807-ben, a Knoll-féléhez 1832-ben. Az ásványgyűjteményeket a Karlsbadban időző fürdővendégek vásárolták szuvenírként.

Elischer Boldizsár rendszeresen látogatta a „Goethe-városokat”. Marienbadban az ő kezdeményezésére állítottak emléktáblát a költőnek többször is szállást adó Hotel zur goldenen Taube falán, és aktív szerepet vállalt egy emlékkő felállításában Goethe természettudományos kutatásaiban fontos szerepet játszó Kammerbühl vulkáni hegység oldalában. Karlsbadba állítólag évente eljárt Elischer, egy ilyen útja alkalmával juthatott hozzá az ásványgyűjteményekhez. Hogy pontosan mikor és milyen körülmények között, nem tudjuk. Tudjuk viszont, hogy a Müller–Knoll-féle 150 darabból álló bővített változatot szerezte be. Ebből 93 kőzet maradt fenn a budapesti Goethe-gyűjteményben. A kőzetekre ragasztott számozott etikettekből kiderül, hogy Goethe geológiai meghatározásai néhány apró módosítással ma is megállják a helyüket.

A gyűjteményben több karlsbadi vonatkozású dokumentum és tárgy is található, így Eduard Hlawacek Goethe Karlsbadban című német nyelvű könyvének 1877-es első és 1883-as második kiadása, egy 50. Carlsbad. Göthe-Monument feliratú képeslap és Goethe 1810-es naplójának a karlsbadi Feller Kiadónál 1880-ban megjelent kiadása.

A 19. század kedvelt emlék- és ajándéktárgyai voltak a fürdőhelyeken beszerezhető ivópoharak. Karlsbadi vonatkozású a Goethe arcképével díszített csiszolt kristálypohár, melynek ez egyetlen ismert példánya. Dr. Löblin Ignác budai orvos ajándékaként került 1860-ban Elischer tulajdonába. A legenda szerint a poharat, amelyet a költő Antoine Bovy által 1824-ben készített profilportréjának fényezett porcelánmásolata díszített, maga Goethe kapta a karlsbadi gyógyfürdő igazgatóságától, majd Weimarban Maria Szymanowska (1789–1831) zongoravirtuóznak ajándékozta. A történet aligha igaz: egyrészt Bovy portréja későbbi találkozásuk időpontjánál, másrészt a rövid kapcsolatukat részletesen feldolgozó szakirodalom sem ismeri a történetet. Ráadásul Löblin ajándékozó levelében arról számol be, hogy korábban egy „híres színésznő” tulajdonában volt az író arcélével ellátott pohár. Elképzelhető, hogy a Goethe-kultusz által életre hívott tárgyról van szó, mely az író halála után keletkezett, a prominens nevek pedig értékét és különlegességét voltak hivatottak emelni. Ezzel szemben tény, hogy a tárgy 1861-ben Elischer gyűjteményének darabjaként szerepelt a Berlinben rendezett Goethe-emlélkiállításon.