Két évig jár iskolába, oktatását ezután magántanárok és édesapja veszi át; az akkoriban szokásos tárgyakkal foglalkoznak, és nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvekre.
A család jó kapcsolatot ápol a frankfurti művészekkel. Az ifjú Goethe rajong a színházért és a bábszínházért; anyjától sok mesét hall; irodalmi példaképe Friedrich Gottlieb Klopstock (1724–1803), sokat olvas, főként a bibliát, emellett népmeséket és kalandtörténeteket; megírja első verseit.

Súlyosan megbetegszik; mielőtt elhagyja Lipcsét, elégeti addig írt művei nagy részét; visszaköltözik a frankfurti szülői házba, hónapokig az ágyat nyomja; anyja barátnője, a  „szép lélek”-ként emlegetett Susanna Katharina von Klettenberg ápolja, hatására kezdi el foglalkoztatni a pietizmus és a misztika.

Befejezi tanulmányait, jogászdoktor diplomával tér haza; ügyvédi tevékenységét háttérbe szorítja a költészet javára, négy év alatt mindössze 28 peres eljárásban vesz részt.

Megjelenik Götz von Berlichingen című drámája, mely megalapozza költői hírnevét.

Megismeri és rövid időre eljegyzi Anna Elisabeth Schönemannt (Lili); májusban Svájcba utazik a Stolberg fivérekkel; november 7-én Károly Ágost herceg (1757–1828) meghívására Weimarba érkezik, ahol a herceg bizalmas barátjává és legközelebbi munkatársává válik.

A legbefolyásosabb weimari udvarhölgyhöz, Charlotte von Steinhez (1742–1827) és a német klasszika atyjaként számon tartott költőhöz, Christoph Martin Wielandhoz (1733–1813) fűződő barátságának kezdete.

Röviddel második gyermeke születése után meghal szeretett húga, Cornelia (1750–1777).

Decemberben utazást tesz a Harz-hegységbe, megmássza annak legmagasabb pontját, a Brockent, erről is verset ír.

Nemesi címet kap, már Johann Wolfgang von Goethe néven lesz pénzügyminiszter.

Beköltözik weimari városi házába (Haus am Frauenplan), mely sokkal több volt egyszerű lakó- és munkahelynél: szobáit művészeti ideáljai szerint rendezte be, koncerteknek és előadásoknak adott helyet, itt volt könyvtára, művészeti és természettudományos gyűjteménye: „az ember lakóhelye a fél élete” – állapítja meg egy levelében.

Meghal apja.

A kimerítő hivatali munka elől – ekkor már tíz éve szolgálja aktívan Károly Ágost herceget – Itáliába menekül, csomagjában ott lapulnak befejezésre váró művei is; jár Veronában, Vicenzában, Velencében, Sienában, Firenzében, Milánóban, Nápolyban, Szicíliában, él egy évet Rómában, befejezi két drámáját, az Iphigéniát és az Egmontot, dolgozik a Tasson és a Fauston is; a palermói botanikus kertben felfedezi az ősnövény elvét.

December 25-én megszületik fia, Julius August Walther von Goethe (1789–1830); Christiane Vulpiusszal közös öt gyermekük közül egyedül ő éli meg a felnőttkort.

Wilhelm von Humboldthoz (1767–1835) fűződő barátsága kezdete.

Károly Ágost herceg oldalán részt vesz a franciák elleni háborúban.

Goethe második itáliai útja.

Megjelenik A növények átváltozása (Die Metamorphose der Pflanzen) és a Faust. Töredék (Faust. Ein Fragment), a későbbi nagy dráma előzménye.

Részt vesz a franciák elleni háborúban, ott van Mainz ostrománál is.

Megjelenik a Hermann és Dorothea című kilenc énekből álló eposz, mely máig Goethe egyik legnépszerűbb műve.

Május 9-én meghal Schiller; barátság Karl Friedrich Zelter (1758–1832) zeneszerzővel és Friedrich August Wolf (1759–1824) klasszika-filológussal.

Megjelenik a Faust első része (Faust. Der Tragödie erster Teil).

Meghal édesanyja; személyesen találkozik Napóleonnal, aki Goethe nem kis meglepetésére kívülről idéz a Wertherből, melyet állítólag hétszer is elolvasott.

Több, rövidebb előtanulmány után befejezi a Színtant (Zur Farbenlehre).

Dolgozik a Nyugat-keleti Díván (West-östlicher Divan) című versgyűjteményen, amely 1819-ben jelenik meg; utazás a Rajna, a Majna és a Nekár környékén; barátság Marianne von Willemerrel; első miniszter (Staatsminister) lesz, feladatai közé tartozik a művészet és a tudományok intézményeinek felügyelete Weimarban.

Lemond a weimari színház igazgatásáról; fia házasságot köt Ottilie von Pogwisch-sal, három gyermekük születik: Walther Wolfgang (1818–1885), Wolfgang Maximilian (1820–1883) és Alma Sedina Henriette Cornelia (1827–1844).

Johann Peter Eckermann (1792–1854) elkezd Goethe „titkáraként” dolgozni, 1831-ben őt jelöli ki a költő hagyatéka kezelőjévé; Eckermann emlékiratai Unterhaltungen mit Goethe (Beszélgetések Goethével, 1836–1848) megadják a későbbi Goethe-kultusz alaphangját.

Goethe Marienbadban beleszeret a tizenkilenc éves Ulrike von Levetzowba és megkéri a kezét, de kosarat kap.

Sor kerül a Faust ősbemutatójára a braunschweigi udvari színházban.

Befejezi a Faust második részét (Faust. Der Tragödie zweiter Teil), a kéziratot pecsétes borítékba zárja, felnyitását csak halála után engedélyezi.