KÉZIRATOK
A Goethe-gyűjtemény külön csoportját alkotják a kéziratok vagy idegen szóval autográfok. Az eredeti Elischer-féle gyűjtemény 34 olyan kéziratot tartalmazott, amely Goethétől származott, és 144 olyat, amely Goethe életében fontos szerepet játszó kortársaktól. Ez a gyűjteményrész 1953-ban jelentős adománnyal bővült: Harsányi (Hellsinger) Mór (1873–1953) magángyűjtő, a Goethe Társaság örökös tagja végrendeletében újabb 9 Goethétől származó és 16 Goethe-kortárstól való kéziratot hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára.
A kéziratok egy kiemelkedő személyiség életével, életművével kapcsolatos gyűjtemény legbecsesebb darabjainak számítanak. Az akadémiai Goethe-gyűjteményben e dokumentumcsoport kis hányadot tesz ki, és ez nem is meglepő. Goethe kéziratai és emléktárgyai túlnyomórészt német gyűjteményekben kaptak helyet (pl. Goethe-Nationalmuseum Weimar, Hirzel-Sammlung), és a még fellelhető kéziratokhoz német gyűjtők természetesen könnyebben jutottak hozzá, mint külhoniak. Emellett ismert, hogy Goethe weimari éveiben műveit és leveleit többnyire tollba mondta írnokainak – még közeli barátai is szóvá tették, hogy maga alig ír, csupán aláírja, vagy egy-két üdvözlő szóval látja el leveleit. Mindezek ismeretében mindenképpen eredményesnek tekinthetjük Elischer Boldizsár kéziratgyűjtői tevékenységét a kéziratok terén is.
Az Elischer-gyűjteményben a Goethe kézírását tartalmazó iratok műfaja és tartalma változatos. Egy kétstrófás vers, egy talány, néhány fogalmazvány, a hétköznapi élethez kötődő írásos intézkedések, hivatalos intézkedések a leghosszabb szövegek, amelyek Goethe keze írásával készültek. A többi kézirat Goethétől származó levél, amelyeket Goethe csak aláírt vagy szignójával látott el.
A kétversszakos, nyolcsoros „Wie aber kann sich Hans von Eyck …” kezdetű költemény Modernes címmel jelent meg a verskiadásokban. Ennél rövidebb, mindössze négysoros a krumpliról szóló tréfás fejtörő, amely 1814. szeptember 1-jén készült Wiesbadenben Dr. Förster udvari tanácsos számára.
Goethe mindennapjairól árulkodik egyebek között a Riemer professzornak és nejének küldött meghívó, vagy a Mannheimban élő Bothe doktorhoz címzett boríték és egy 1802-ből származó írószerlista. Szintén szerepel a gyűjteményben egy megrendelési cédula inasa számára, amely Goethéé mellett fia, Julius August Walter von Goethe keze nyomát is hordozza.
Goethe Károly Ágost nagyherceg minisztereként és tanácsosaként fontos szerepet játszott abban, hogy a Jénai Egyetem jelentős szellemi központtá alakult a 19. század elején. A költő gyakran megfordult Jénában, az Elischer-gyűjtemény több kézirata is ehhez e városhoz kötődik. Ilyen Goethe 1819. október 11-i keltezésű nyugtája, melyben elismeri, hogy megkapta a Kunst und Altertum négy példányát. A Kunst und Altertum művészetkritikai és kultúrpolitikai folyóiratot, amely regionális érdekeltségű kiadványból európai jelentőségű lett, Goethe alapította 1816-ban, és 1832-ig jelent meg. Szintén Jénához kapcsolódik a jénai egyetemi könyvtár kölcsönzőcédulája 1828-ból, amelyet a költő saját kezűleg töltött ki.
A hivatali iratok közé tartozik, és Goethe munkájának sokrétűségét tanúsítja a jénai hercegi botanikus kert új kertészének szóló terjedelmes utasítás, amely Weimarban 1819. április 10-én keletkezett Instruction für den Gärtner, welcher den grossherzogl. botanischen Garten zu Jena unter Direktion des Herrn Hofrath und Professor D. Voigt künftig zu besorgen hat (Utasítások a kertésznek, akinek gondoskodnia kell a D. Voigt professzor és udvari tanácsos igazgatása alatt álló jénai nagyhercegi botanikus kertről) címmel. Az irat Theodor Kräuternek (1790–1856), Goethe magántitkárának írása, amelyet Goethe sajátkezű aláírásával látott el.
Szintén hosszabb terjedelmű kézirat Az ezeregy éjszaka meséi 1827-ben megjelent második kiadásához készített recenzió részlete. A recenziót Goethe utolsó titkára, Johann Christian Schuchardt (1799–1870) jegyezte le, ehhez írt Goethe ceruzával megjegyzéseket, javításokat. A hátlapon Friedrich von Müller (1779–1849) kancellárnak szóló, ceruzával írt levélfogalmazvány található, amely az első oldalon folytatódik.
A gyűjtemény több darabja is foglalkozik a Karlsbad környéki Kammerberg vidékével, ahol Goethe többször is megfordult és természeti megfigyeléseket végzett. Ilyen a Goethe saját kezűleg írt és kristály-rajzaival illusztrált vázlat A gránitról címmel. A közelben fekvő Kobes-malmot kétszer is megemlíti ekkor keletkezett beszámolójában, ez a malom a témája az autográf Kobes-Mühle (Kobes-malom) földrajzi leírásának, amely 1819. szeptember 12-én keletkezett.
Goethe 1827-ben írt Modernes (Modern) című versének kézirata (MTAK K 115/1)
Wie aber kann sich Hans van Eyck
Mit Phidias nur messen?
Ihr müßt, so lehr ich, alsogleich
Einen um den andern vergessen.
Denn wärt ihr stets bei einer geblieben,
Wie könntet ihr noch immer lieben?
Das ist die Kunst, das ist die Welt,
Daß eins ums andere gefällt.
Goethe sajátkezűleg lejegyzett tréfás találóskérdése Dr. Förster udvari tanácsoshoz (MTAK K 115/2) a gyűjtemény egyik értékes, autograf darabja.
Morgens rund,
Mittags gestampft,
Abends in Scheiben
Dabey will ich bleiben
Wiesbaden d. 1 Sept. 1814
Reggel kerek,
délben tört,
este szelet,
maradjunk is emellett.
Wiesbaden, 1814. szeptember 1.
Goethe saját kezűleg megcímzett borítékja Bothe doktorhoz írt leveléhez (MTAK K 115/9)
Christian Daniel Rauch Goethe-büsztje, porcelán, sokszorosított példány (MTAK)
Goethe megbízási cédulája az inasnak, kiegészítve fia elismervényével az átvételről. Aláírásként „J. A. Walther v. Goethe” szerepel rajta, a 6-11. sorok autentikusak. (MTAK K 115/6)
Christian Daniel Rauch Goethe-büsztje, porcelán, sokszorosított példány (MTAK)
Goethe saját kezű aláírása a Jénai Egyetemi Könyvtár kölcsönzési céduláján. Az 1828. július 10-i keltezésű lapon a feljegyzés idegen kéz írása, az aláírás azonban eredeti. (MTAK K 115/14)
Kézírásos nyugta, amelyben Goethe elismeri, hogy megkapta a Kunst und Altertum négy példányát. Az 1819. október 11-én írt lapon a szöveg Christian Ernst Friedrich Weller, a Jénai Egyetemi Könyvtár munkatársától származik, az aláírás pedig Goethe saját kezű írása. (MTAK K 115/13)
Goethe recenziója az 1827-ben Breslauban megjelent Tausend und eine Nacht (Ezeregy éjszaka) című kötethez.
A kéziratos lapon jobb hasábján Johann Christian Schuchardt (1799–1870), Goethe titkárának kézírása olvasható, melyet a költő sajátkezű ceruzajavításokkal egészített ki.
A recenzió melletti oldalon egy Friedrich von Müller kancellárnak írt levélfogalmazvány részlete olvasható, mely 1828. szeptember 22-én keletkezett Weimarban. (MTAK K 115/7)
„Instruction für den Gärtner, welcher den grossherzogl. botanischen Garten zu Jena unter Direktion des Herrn Hofrath und Professor D. Voigt künftig zu besorgen hat. Weimar, 1819. Apr. 10.”
(Utasítások a kertésznek, akinek gondoskodnia kell a D. Voigt professzor és udvari tanácsos igazgatása alatt álló jénai nagyhercegi botanikus kertről. Weimar, 1819. április 10.)
Hivatalos irat
Theodor Kräuternek (1790–1856), Goethe magántitkárának kézírása Goethe sajátkezű aláírásával (MTAK K 115/36)
A gránit… – Goethe kézírása és rajzai Gustav Schueler megjegyzésével (MTAK K 115/4)
„A gránit kristályosodás révén keletkezett. Nem vehető észre rajta[, hogy keletkezésében közrejátszott] a gravitáció. Ugyanez vonatkozik a[z anyagukban] hozzá legközelebb álló hegységekre.
Minél inkább eltávolodik tőle [anyagában valamely kőzet], annál nagyobb szerephez jut a nehézkedés, mígnem az üledékes kőzetekben már éppenhogy csak némi nyoma marad a kristályosodásnak. Földünk egész felépítése a kristályosodással magyarázható.
Bizonyíték a belsejéből.
Romé de lísle. Saussure. Kirwan. A külsejéből. Bonis a szabályszerűségről. Általában. Az egész és az üledékes kőzet hasadéka. A közönséges neveket megtartani.
Gustav Schueler megjegyzése: Goethe kézírása, Gustav Schueler Jena, 1841.”
(fordította: Márton László)
Kobes-Mühle (Kobes-malom), földrajzi leírás, Karlsbad, 1819. szeptember 12. (MTAK K 115/5)
Goethe többször járt a Kammerberg környékén. A közelben fekvő Kobes-malmot írja le ebben az 1819-ben keletkezett kéziratban, melyet Gustav Schueler 1841-es megjegyzése is hitelesít.
Kobes-malom
A Kobes-malom a Rohlau nevű bővizű, halászkunyhók tövében futó patak mellett áll, egy kies völgy felső részében. A malom fölötti domb bazaltból van, nagyrészt kisebb-nagyobb golyókból. Akadnak azonban kisebb oszlopformájú képződmények is, tömörek és málladozók egyaránt. Ez utóbbiak többrétűek, és a mállott részeknél héjszerűen épülnek fel, úgyhogy a héjak pereme befelé egyre tompábban bukkan elő, mígnem a közepük golyó alakú. Effélék a környéken már nem találhatók; ásatások talán majd felszínre hoznak egyet-egyet. A felszínen pedig golyó vagy tojás alakú testek látszanak, a rájuk mért kalapácsütés mutatja héjas felépítésüket. Nem helytelenül hívják őket pszeudo-aetitnek, mert a valódi saskövek* szintugyanúgy golyókba foglalt golyókból állnak. A Kobes-domb bazaltcsoportozata alighanem kőszénrétegeken állt, melyek kigyulladhattak, és egy olyasféle nehéz salakot hoztak létre, mely első pillantásra megkülönböztethető minden vulkanikus és pszeudovulkanikus képződménytől.
Az említett képződmények a jelen gyűjteményben a következőképpen vannak elrendezve.
Pszeudo-aetitek üreges és kitöltött belsővel.
Oszlopformájú, tömör bazalt.
Szintén bazalt, golyóformájú.
Nehéz salakdarabok jellegzetes, kása és féreg formán megdermedt felülettel.
További hasonló darabok.
Porózus salak, eredeti felület nélkül.