KÉZIRATOK

A Goethe-gyűjtemény külön csoportját alkotják a kéziratok vagy idegen szóval autográfok. Az eredeti Elischer-féle gyűjtemény 34 olyan kéziratot tartalmazott, amely Goethétől, és 144 olyat, amely Goethe életében fontos szerepet játszó kortársaktól származtak. Ez a gyűjteményrész 1953-ban jelentős adománnyal bővült: Harsányi (Hellsinger) Mór (1873–1953) magángyűjtő, a Goethe Társaság örökös tagja végrendeletében újabb 9 Goethétől származó és 16 Goethe-kortárstól való kéziratot hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára.

A kéziratok egy kiemelkedő személyiség életével, életművével kapcsolatos gyűjtemény legbecsesebb darabjainak számítanak. Az akadémiai Goethe-gyűjteményben e dokumentumcsoport kis hányadot tesz ki, és ez nem is meglepő. Goethe kéziratai és emléktárgyai túlnyomórészt német gyűjteményekben kaptak helyet (pl. Goethe-Nationalmuseum Weimar, Hirzel-Sammlung), és a még fellelhető kéziratokhoz német gyűjtők természetesen könnyebben jutottak hozzá, mint külhoniak. Emellett ismert, hogy Goethe weimari éveiben műveit és leveleit többnyire tollba mondta írnokainak – még közeli barátai is szóvá tették, hogy maga alig ír, csupán aláírja, vagy egy-két üdvözlő szóval látja el leveleit. Mindezek ismeretében mindenképpen eredményesnek tekinthetjük Elischer Boldizsár kéziratgyűjtői tevékenységét a kéziratok terén is.

Az Elischer-gyűjteményben a Goethe kézírását tartalmazó iratok műfaja és tartalma változatos. Egy kétstrófás vers, egy talány, néhány fogalmazvány, a hétköznapi élethez kötődő írásos intézkedések, hivatalos intézkedések a leghosszabb szövegek, amelyek Goethe keze írásával készültek. A többi kézirat Goethétől származó levél, amelyeket Goethe csak aláírt vagy szignójával látott el.

A kétversszakos, nyolcsoros „Wie aber kann sich Hans von Eyck …” kezdetű költemény Modernes címmel jelent meg a verskiadásokban. Ennél rövidebb, mindössze négysoros a krumpliról szóló tréfás fejtörő, amely 1814. szeptember 1-jén készült Wiesbadenben Dr. Förster udvari tanácsos számára.

Goethe mindennapjairól árulkodik egyebek között a Riemer professzornak és nejének küldött meghívó, vagy a Mannheimban élő Bothe doktorhoz címzett boríték és egy 1802-ből származó írószerlista. Szintén szerepel a gyűjteményben egy megrendelési cédula inasa számára, amely Goethéé mellett fia, Julius August Walter von Goethe keze nyomát is hordozza.

Goethe Károly Ágost nagyherceg minisztereként és tanácsosaként fontos szerepet játszott abban, hogy a Jénai Egyetem jelentős szellemi központtá alakult a 19. század elején. A költő gyakran megfordult Jénában, az Elischer-gyűjtemény több kézirata is ehhez e városhoz kötődik. Ilyen Goethe 1819. október 11-i keltezésű nyugtája, melyben elismeri, hogy megkapta a Kunst und Altertum négy példányát. A Kunst und Altertum művészetkritikai és kultúrpolitikai folyóiratot, amely regionális érdekeltségű kiadványból európai jelentőségű lett, Goethe alapította 1816-ban, és 1832-ig jelent meg. Szintén Jénához kapcsolódik a jénai egyetemi könyvtár kölcsönzőcédulája 1828-ból, amelyet a költő saját kezűleg töltött ki.

A hivatali iratok közé tartozik, és Goethe munkájának sokrétűségét tanúsítja a jénai hercegi botanikus kert új kertészének szóló terjedelmes utasítás, amely Weimarban 1819. április 10-én keletkezett Instruction für den Gärtner, welcher den grossherzogl. botanischen Garten zu Jena unter Direktion des Herrn Hofrath und Professor D. Voigt künftig zu besorgen hat (Utasítások a kertésznek, akinek gondoskodnia kell a D. Voigt professzor és udvari tanácsos igazgatása alatt álló jénai nagyhercegi botanikus kertről) címmel. Az irat Theodor Kräuternek (1790–1856), Goethe magántitkárának írása, amelyet Goethe sajátkezű aláírásával látott el.

Szintén hosszabb terjedelmű kézirat Az ezeregy éjszaka meséi 1827-ben megjelent második kiadásához készített recenzió részlete. A recenziót Goethe utolsó titkára, Johann Christian Schuchardt (1799–1870) jegyezte le, ehhez írt Goethe ceruzával megjegyzéseket, javításokat. A hátlapon Friedrich von Müller (1779–1849) kancellárnak szóló, ceruzával írt levélfogalmazvány található, amely az első oldalon folytatódik.

A gyűjtemény több darabja is foglalkozik a Carlsbad környéki Kammerberg vidékével, ahol Goethe többször is megfordult és természeti megfigyeléseket végzett. Ilyen a Goethe saját kezűleg írt és kristály-rajzaival illusztrált vázlat A gránitról címmel. A közelben fekvő Kobes-malmot kétszer is megemlíti ekkor keletkezett beszámolójában, ez a malom a témája az autográf Kobes-Mühle (Kobes-malom) földrajzi leírásának, amely 1819. szeptember 12-én keletkezett.

Goethe 1827-ben írt Modernes (Modern) című versének kézirata (MTAK 115/1)

Wie aber kann sich Hans van Eyck
Mit Phidias nur messen?
Ihr müßt, so lehr ich, alsogleich
Einen um den andern vergessen.

Denn wärt ihr stets bei einer geblieben,
Wie könntet ihr noch immer lieben?
Das ist die Kunst, das ist die Welt,
Daß eins ums andere gefällt.

Goethe tréfás találóskérdése Dr. Förster udvari tanácsoshoz (MTAK 115/2)

Morgens rund,
Mittags gestampft,
Abends in Scheiben
Dabey will ich bleiben

Wiesbaden d. 1 Sept. 1814

Reggel kerek,
délben tört,
este szelet,
maradjunk is emellett.

Wiesbaden, 1814. szeptember 1.

Johann Wolfgang Goethe által címzett boríték Boethe doktorhoz (MTAK 115/9)

Christian Daniel Rauch Goethe-büsztje, porcelán, sokszorosított példány (MTAK)

Johann Wolfgang Goethe megbízási cédulája az inasnak, fiának elismervénye az átvételről, aláírása: J. A. Walther v. Goethe, a 6-11. sorok autentikusak. (MTAK 115/6)

Christian Daniel Rauch Goethe-büsztje, porcelán, sokszorosított példány (MTAK)

Johann Wolfgang Goethe nyugtája, melyben elismeri, hogy megkapta a Kunst und Altertum négy példányát. 1819. október 11.
Christian Ernst Friedrich Weller (1790–1854), a jénai egyetemi könyvtár hivatalnokának írása Goethe sajátkezű aláírásával (MTAK 115/13)

Johann Wolfgang Goethe recenziója a Tausend und eine Nacht, Deutsch, Beslau, 1827, zweite Auflage kötethez. Johann Christian Schuchardt (1799–1870), Goethe titkárának fél oldalt betöltő írása autográf ceruzajavításokkal.
A recenzió melletti oldalon Friedrich von Müller kancellárnak írt levélfogalmazván részlete, Weimar, 1828. szeptember 22.

Instruction für den Gärtner, welcher den grossherzogl. botanischen Garten zu Jena unter Direktion des Herrn Hofrath und Professor D. Voigt künftig zu besorgen hat. Weimar, 1819. Apr. 10.”

(Utasítások a kertésznek, akinek gondoskodnia kell a D. Voigt professzor és udvari tanácsos igazgatása alatt álló jénai nagyhercegi botanikus kertről. Weimar, 1819. április 10.)

Hivatalos irat
Theodor Kräuternek (1790–1856), Goethe magántitkárának írása Goethe sajátkezű aláírásával

A gránit… – Goethe kézírása és rajzai, Gustav Schueler megjegyzésével (MTAK 115/4)

„A gránit kristályosodás révén keletkezett. Nem vehető észre rajta[, hogy keletkezésében közrejátszott] a gravitáció. Ugyanez vonatkozik a[z anyagukban] hozzá legközelebb álló hegységekre.
Minél inkább eltávolodik tőle [anyagában valamely kőzet], annál nagyobb szerephez jut a nehézkedés, mígnem az üledékes kőzetekben már éppenhogy csak némi nyoma marad a kristályosodásnak. Földünk egész felépítése a kristályosodással magyarázható.
Bizonyíték a belsejéből.
Romé de lísle. Saussure. Kirwan. A külsejéből. Bonis a szabályszerűségről. Általában. Az egész és az üledékes kőzet hasadéka. A közönséges neveket megtartani.
Gustav Schueler megjegyzése: Goethe kézírása, Gustav Schueler Jena, 1841.”

(fordította: Márton László)
(MTAK 115/4)

Kobes-Mühle (Kobes-malom), földrajzi leírás, Carlsbad, 1819. szeptember 12.
Goethe 1819-ben is járt Kammerberg környékén. A közelben fekvő Kobes-malmot írja le e kéziratban.

Kobes-malom
A Kobes-malom a Rohlau nevű bővizű, halászkunyhók tövében futó patak mellett áll, egy kies völgy felső részében. A malom fölötti domb bazaltból van, nagyrészt kisebb-nagyobb golyókból. Akadnak azonban kisebb oszlopformájú képződmények is, tömörek és málladozók egyaránt. Ez utóbbiak többrétűek, és a mállott részeknél héjszerűen épülnek fel, úgyhogy a héjak pereme befelé egyre tompábban bukkan elő, mígnem a közepük golyó alakú. Effélék a környéken már nem találhatók; ásatások talán majd felszínre hoznak egyet-egyet. A felszínen pedig golyó vagy tojás alakú testek látszanak, a rájuk mért kalapácsütés mutatja héjas felépítésüket. Nem helytelenül hívják őket pszeudo-aetitnek, mert a valódi saskövek* szintugyanúgy golyókba foglalt golyókból állnak. A Kobes-domb bazaltcsoportozata alighanem kőszénrétegeken állt, melyek kigyulladhattak, és egy olyasféle nehéz salakot hoztak létre, mely első pillantásra megkülönböztethető minden vulkanikus és pszeudovulkanikus képződménytől.
Az említett képződmények a jelen gyűjteményben a következőképpen vannak elrendezve.
Pszeudo-aetitek üreges és kitöltött belsővel.
Oszlopformájú, tömör bazalt.
Szintén bazalt, golyóformájú.
Nehéz salakdarabok jellegzetes, kása és féreg formán megdermedt felülettel.
További hasonló darabok.
Porózus salak, eredeti felület nélkül.

Gustav Schueler megjegyzése
Goethe kézírása.
Gustav Schueler
Jena, 1841.

*Az aetit a néphit szerint sasfészkekben keletkezik, innét a neve.
(Fordította: Márton László)

Scroll Up