Megzenésített vers a Wilhelm mester tanulóéveiből

Reichardt kompozíciója a Wilhelm mester tanulóévei egyik dalára (MTAK 397.007)

MTAK 397.007

1795-ben és 1796-ban négy kötetben jelent meg először Goethe Wilhelm mester tanulóévei című regénye. A kiadás nyolc zenei mellékletet is tartalmazott: Johann Friedrich Reichardt dalbetétekre komponált munkáit. A Ha könny nem sózta kenyered című dal előadásához a zeneszerző a következő utasítást adta: “önmagunkba merülve, panaszosan”. Fájdalmasan és vágyakozóan énekel az öreg hárfás, amikor Wilhelm meglátogatja őt – dalainak köszönhetően azonban nincs egyedül:

„Szívet megindító, panaszos hangok voltak, szomorú, aggódó ének kíséretében, Wilhelm az ajtóhoz lopózott, s mert a jó öreg afféle fantáziát adott elő, és néhány strófát hol énekelve, hol szavalva folyvást ismételt, a hallgatozó, rövid figyelés után, körülbelül ezeket érthette meg:

Ha könny nem sózta kenyered,
S ágyad szélén az éj siralmát
Nem sírtad el, nem ismered
Akkor az égiek hatalmát.

A szegényt élni küldik, és
Eltűrik, hogy bűnben fürödjön,
Aztán eljő a büntetés:
Nincs megtorlatlan bűn a földön.

A fájdalmas, szívből jövő panasz mélyen a lelkébe hatolt a hallgatónak. Úgy rémlett neki, mintha a könnyek néha elfojtanák az öregember szavát; aztán egymagukban pengtek a húrok, míg a hang csöndesen, megtörötten hozzájuk nem vegyült megint. Wilhelm ott állt az ajtófélfánál; lelke mélyen megindult, az ismeretlennek bánata megújította szorongó szívét; nem állhatott ellen a részvétnek, nem tudta és nem is akarta visszafojtani azokat a könnyeket, amiket az öregember szívből jövő panasza végre előcsalogatott szeméből.”

(Wilhelm mester tanulóévei, 2. könyv, 13. fejezet)

Scroll Up